Fájdalmas igazság

A fájdalmas igazság

Volt már veled olyan, hogy úgy érezted, megjártad a poklok poklát? Amikor nincs erőd, nem bírod tovább folytatni? Amikor próbálnak bátorítani a többiek, hallgatod a prédikációkat, mindig arról papolnak neked, hogy Isten jóindulata így, Isten jóindulata úgy, de te valahogy mégsem érzed, hogy annyira jó lenne veled az Úr. Sőt, nemhogy azt nem érzed, hogy jót cselekedne, de csak a szenvedést kapod. Látod, hogy mások mennyire át tudják adni magukat a gyülekezetben a dicsőítésnek, élvezik az ott létet, de te ebből semmit nem érzel. Számodra valahogy üres az egész. Nem érzed a jelenlétét, csak egy űr van benned. De ilyenkor mi van?

A születésnap és az év vége remek alkalom arra, hogy megvizsgáld az életedet. Megvizsgáld azt, hogy hol tartasz, mit értél el, mit szalasztottál el. Tökéletes lehetőség arra, hogy új életet kezdj. Van egy mondat, amit mindig hozzám vágnak. Ez pedig a következő: „Bízz Istenben.”Mennyire rövid, mégis erőteljes. De vajon képes vagy tényleg bízni Benne?

Vagy ott van a másik két Igerész.

Példabeszédek 3:5

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.”

Máté 22:37-38

„Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Ez az első és nagy parancsolat.”

Ez a két Ige jár mindig a fejemben. Bízz az Úrban, a saját elmédre ne támaszkodj és szeresd Istent, teljes szívedből, lelkedből és elmédből! De könyörgöm! Mutass nekem egy embert, aki ezt meg tudja tenni!

Elbuktam. Ha csak ezt a két igét nézem, már elbuktam. Én nem tudom ezt betartani. Kb. 1,5 éve abbahagytam az írást, mert úgy éreztem, hogy képmutatás lenne folytatni. Az emberek elvárták a tökéletességet, elvárták tőlem, hogy erős és vidám legyek. Én pedig besokalltam és cserbenhagytam az olvasókat.

A sors iróniája, amikor beszélgettem az egyik ateista barátommal, mondott nekem valamit, ami megváltoztatott mindent. Azt mondta: „Nem buktál el, ez csak egy megoldandó feladat.” Mondott egy másik mondatot is: „Nem hagytad cserben az olvasóidat, csak időre van szükséged. Mert ha cserbenhagytad volna, akkor nem gondolkoznál ezen.” Különös, hogy pont egy önmagát ateistának valló személynek sokkal bölcsebb és tisztább a látása, mint a hívőknek. Hogy miért van ez így?

Mert a hívők meg vannak fertőzve vallásos dogmákkal. Önmaguk észre sem veszik. Így voltam ezzel én is. Nem azt mondom, hogy már tökéletes vagyok, hogy kijöttem ebből, de úton vagyok. Igen, abbahagytam az írást, eltávolodtam Istentől, legalább is úgy éreztem. De valójában az eltávolodásnak köze sem volt ehhez. Valójában most kerültem közelebb hozzá.

Meguntam a vallásos jó kislány szerepét. Elegem lett a szabályokból és elvárásokból. Amikor fellázadtam, hogy én ezt többé nem csinálom, nem akarok hívő lenni, Isten ennyit mondott: „Végre! Én nem bábokat keresek, én azt akarom, hogy szabad legyél.” Amikor azt mondtam Istennek: „Nem akarok élni, ez nem élet.”, azt válaszolta: „Igazad van, ez nem élet.”

Isten szabadságra teremtett, arra, hogy uralkodjunk a Földön. Arra teremtett, hogy boldogok legyünk. Hatalmat adott a kezünkbe. A sok-sok szenvedést mindig az ördög számlájára írjuk, de valójában, nem az ördög műve. Bizony fájdalmas volt szembesülni az igazsággal. A szenvedéseimet önmagamnak köszönhettem. Igen, meg kellett tanulnom valamit és igen, sokszor bejött az ördög a depresszióval, negatív gondolatokkal. De azt, hogy ezt hagytam, hogy átadtam magamat az önsajnálatnak, a kesergésnek, az az én döntésem volt. Én döntöttem úgy, hogy szerencsétlen leszek. Én döntöttem úgy, hogy a hazugságokra figyelek, Isten Igéje helyett. Magamnak köszönhettem a sikertelenséget.

Pár hónapja, amikor úgy feküdtem le, hogy kész, vége mindennek, ha nem történik semmi, akkor reggel én öngyilkos leszek, történt valami. Reggel megszólalt az ébresztő és a rádióban ez hangzott el: „Kinyitottam neked az ajtót, rajtad áll, hogy belépsz-e rajta.” Ez a mondat tökéletesen jelképezi ezt az egész helyzetet. A fájdalmas igazság az, hogy az ajtó mindig is nyitva volt, de te vagy az, aki nem vagy hajlandó belépni rajta. Te vagy az, aki a szenvedést választod, ahelyett, hogy tényként vennéd a Biblia ígéreteit. Te vagy az, aki nem állsz a sarkadra. Isten már mindent a rendelkezésedre bocsátott, már a tiéd. De neked kell hitben átvenned az áldásokat.

Imádkozunk, kérjük Istent, hogy adjon meg valamit. Olyan dolgokat kérünk, ami már a miénk. Isten már a rendelkezésünkre bocsátotta. Az Ige fehéren-feketén kimondja, hogy bármit kérhetsz, ő megadja azt neked. Jézus, amikor imádkozott, múlt időt használt, mert Isten azt már a rendelkezésére bocsátotta, csak át kellett venni.

Ugyanez a helyzet veled is. De te mégsem mersz imádkozni, mert azt hiszed, hogy nem érdemled meg, hogy ilyet nem kérhetsz, mert, hogy néz az ki? Bűntudatod van, ha kérsz valamit, mert juj, nehogy rosszat kérj. Joseph Prince magyarázta el nagyon jól az egyik üzenetében. Kérj bátran, majd Isten kiválogatja, hogy mi az, ami nem helyes!

Te uralkodásra lettél teremtve, az már a tiéd, neked az jár. Gyógyulásra van szükséged? Már meggyógyultál. Te egészsége vagy, csak küzdesz egy betegséggel. Anyagi áldásra van szükséged, már a tiéd, de nem te vagy a forrás, hanem Isten. Az a baj, hogy nem látjuk a fától az erdőt.

Figyeltem egy-két nagy prédikátort: hogy a fenébe csinálják? Megfigyeltem pl. ahogy Cindy Trimm imádkozik. Ő soha nem kér. Ő mindig elrendel és kijelent. Mert a Bibliában benne van, hogy Isten már mindent a rendelkezésedre bocsátott.

Lehet, hogy ez a cikk most nagyon erős lett a számodra. Több hónapja gondolkodom azon, hogy újrakezdem az írást, de mindig, amikor leültem a gép elé, valahogy ott volt az a fal, amit nem tudtam áttörni. Most ez jött ki belőlem.

„A fájdalom célja az, hogy cselekedetre késztessen és nem az, hogy szenvedj.” Ugyan ez a helyzet a haraggal is. Ha egy negatív spirálban vagy benne, a düh az, ami cselekvésre késztet. Ha elviseled a helyzetet, nem fog semmi változni. De ha besokallsz, az a düh vagy harag, az hozza el a változást, mert annak az érzésnek köszönhetően fogsz felállni és kimászni a gödörből.

Fájdalmas az igazság szembesülni ezekkel. Gyötrelmes dolog ráébredni, hogy a legtöbbször, bizony te vagy az oka a szenvedésednek, mert egy tévképzetben élsz. A tévképzet pedig az, hogy nem veszed észre, hogy már a tiéd, csak át kell venned. Itt az ideje, hogy felkelj és járj!

A cikket írta:

Ronyka

http://www.kegyelemkucko.hu

http://www.gyozelemkucko.hu

http://www.ronykakonyvei.hu 

Tetszik az oldal? Oszd meg te is!
Share on Facebook
Facebook
Share on LinkedIn
Linkedin
Email this to someone
email

Az email címet nem tesszük közzé.