Kegyelemkuckó

Az oldal, amely érted jött létre, és miattad működik még mindig.

Kegyelemkuckó - Az oldal, amely érted jött létre, és miattad működik még mindig.

3 dolog, amiről tudnod kell….!

3 dolog, amiről tudnod kell…!

 

Ma reggel, mielőtt elindultam itthonról, meghallgattam két üzenetet, majd a buszon, utazás közben olvastam egy keresztény könyvet. Utazás közben, az üzenetek és a könyv hatására, jó öreg szokásom szerint kavarogtak a gondolataim és sok-sok kérdés merült fel bennem: Miért van az, hogy Isten népe, holott hallja a kegyelem üzenetét, mégis küszködik és hiányban él? Miért nem működik a kegyelem a hívők életében? Miért csak pár ember tudja felmutatni az eredményeket? Miért van az, hogy már úgy érzed, hogy érted a kegyelmet, mégsem változik semmi?,  stb. Ezekre keressük most a választ.

Amikor az Úrnak szegeztem ezeket a kérdéseket, egyetlen szóra mutatott rá, amelyet egyből három irányból is megközelített. Ez a szó pedig az elfogadás.

Érdekes, hogy egyetlen szót milyen sok irányból meg lehet közelíteni, milyen összetett, a szövegkörnyezet és a körülmények miatt. Elfogadás és elfogadás között ugyanis óriási különbség van, és a körülmények következtében totálisan ellentétes az üzenete. Van, amit el kell fogadni, van, amit nem tudunk elfogadni és van, amit nem is szabad elfogadni, mondhatnám úgy is, hogy tilos elfogadni.

Nekünk, hívőknek el kell fogadni a másik embert, nemcsak a hívőket, de a felebarátainkat is. Olyannak kell őket szeretnünk, amilyenek. Az Ige ki is mondja, hogy szeressük felebarátainkat. Feltétel nélkül el kell fogadnunk másokat, azok összes hibáival együtt, hiszen az Úr is feltétel nélkül szeret és elfogad minket. Ez ugye nem is olyan egyszerű dolog, nagyon sok embernek ez problémát jelent. Ez az elfogadás egyik oldala.

Nagyon sokan vannak, akik nem tudnak elfogadni ajándékot, vagy segítséget, ami persze azzal jár, hogy Istentől sem tudnak elfogadni. Nagyon sokszor a bűntudat, az alkalmatlannak érzés következménye ez az állapot, vagy akár a büszkeség. Sajnos ezt az érzést én is nagyon jól ismerem. Amikor a lelkiismereted olyan erős, vagy a maximalizmusod, hogy nem tudod félretenni ezt a negatív érzést és ezért minden segítséget és ajándékot elutasítasz. Ugyan így elutasítod – még ha nem is tudatosan – az áldásokat az Úrtól, mivel úgy gondolod, hogy nem vagy rá méltó. Ez az elfogadásnak egy másik értelmezése, egy másik szövegkörnyezettel.

Már ez a két értelmezés, ez a két szövegkörnyezet is fontos ahhoz, hogy jöjjön az áttörés, a változás az életedben, de véleményem szerint a harmadik a legfontosabb. A buszon gondolkodva az Úr, magyarázatképpen felhozta példának azt az esetet, ami most frissen történt meg velem.

Íme, egy újabb esettanulmány:

Mivel rossz a szemem, szemüveget vagy kontaktlencsét hordok. A múlt hét vége felé nagyon könnyezett a szemem, viszketett is a szemhéj, a szemem pedig égett. Majd amikor a tükörben nézegettem a szememet, láttam, hogy vörös a szemfehérje és van valami az íriszen. Először persze nagyon megijedtem, hogy szürke hályog, daganat…stb., majd elkezdtem kamillateát csöpögtetni a szemembe, és azon gondolkodtam, hogy mehetek a szemészetre megnézetni, hogy mi az a valami és lehet, hogy még műtét is lesz belőle. Majd úgy döntöttem, hogy nekem nem kell elfogadnom ezt az akármit, ami az íriszen kinőtt, én Jézus sebeiben meggyógyultam. Mindennap megvallottam, hogy egészséges a szemem, Jézus nevében elzavartam azt a valamit, megvallottam, hogy nincs joga itt lenni a szememen, mert nem vállalok vele közösséget, neki innen távoznia kell. Közben pedig minden este csöpögtettem a kamillateát a szemembe. Minden nap ellenőriztem egy-két napig nem is történt semmi, ami miatt még mindig aggódtam. Majd, amikor úgy döntöttem, hogy nem görcsölök rajta, megnyugszom a kegyelemben, majd az Úr szépen elintézi. Ezt követően egy-két nap múlva észrevettem, hogy kisebb lett az a valami, most pedig már nem is látom, már két napja ismét hordom a kontaktlencsét. Mindezt azért, mert nem fogadtam el azt az akármit, nem fogadtam el a betegséget, ami kialakult vagy ki akart alakulni és átadtam az Úrnak, megnyugodtam a kegyelemben.

A kérdés az, hogy elfogadod-e a dolgokat vagy nem fogadod el a dolgokat? Elfogadod-e a betegséget? A betegséget nem szabad elfogadni. Igen, a tény ott volt, hogy égett és viszketett a szemem, ott volt az a valami az íriszen, de nem fogadtam el a betegséget. Sokszor ott van a tény a leleten, de te Jézus sebeiben meggyógyultál, azt a betegséget már az Úr meggyógyította, neked a betegséget nem szabad elfogadni, sőt itt még mondhatnám is, hogy tilos elfogadni. Mert ha elfogadod a betegséget, ha belenyugszol abba, amit a lelet mutat, akkor gyakorlatilag szabad utat adsz neki.

Elfogadod-e a szegénységet, a pénztelenséget, a hiányt? Amit egyébként nem szabad elfogadni. Mert Jézus szegénnyé lett, hogy nekünk jó életünk legyen. Ő azért jött, hogy bőségben éljünk, és ne kelljen nélkülöznünk. Elfogadod-e ezt a tényt, amit a Biblia ír? Sokan nem fogadják ezt el, nem hisznek ebben, vagy az a véleményük, hogy nem Istentől való az, ha kicsit jobb életed van. Közben persze panaszkodnak, hogy nincs pénz.

El tudsz-e fogadni ajándékot és segítséget másoktól? El tudod-e fogadni az áldásokat az Úrtól, vagy úgy gondolod, hogy nem vagy rá méltó? Tudsz-e segítséget kérni vagy túl büszkének érzed magadat hozzá, vagy a másik véglet, hogy túlságosan szégyelled magadat hozzá?

Tudsz-e Istentől kérni és elfogadni még akkor is, ha valami rossz fát tettél a tűzre? Mersz-e az Úrhoz fordulni ebben az állapotodban?

Ezek mind-mind komoly, elgondolkodtató és egyben igen fontos kérdések az áttöréshez. Az Úr hatalmat adott neked, arra teremtett, hogy uralkodj. A kérdés az, hogy ezeket a bizonyos dolgokat, amiket itt is felsoroltunk, elfogadod-e vagy sem? El tudod-e fogadni azt, hogy Isten feltétel nélkül szeret? El tudod-e fogadni a bűnbocsánatot? El tudod-e fogadni az Úrtól a segítséget, vagy te magad akarsz mindent megoldani? Elhiszed-e és elfogadod-e, hogy az áldásokhoz jogod van, mert jogos örökös vagy? Elhiszed-e és el tudod-e fogadni, hogy az Úr meg akar áldani téged?

Elfogadod-e vagy elutasítod a negatív körülményeket, a betegségeket, a pénztelenséget?

Ha komolyan végig gondolod ezeket, akkor biztosan ráébredsz, hogy melyik területen vannak még hiányosságok, problémák. Lehet, hogy most azt gondolod, hogy elfogadod az áldásokat, de azok nem jönnek. De tényleg elfogadod? Megtagadtad a problémát? Eldöntötted, hogy nem vállalsz vele közösséget, mint ahogy én ezzel a szemproblémával tettem?

Isten ígéretei mindenkire vonatkoznak a kérdés az, hogy mit fogadsz el az életedben és mit nem. Érdemes megvizsgálni az elfogadás fent említett 3 értelmezését, hogy rád ezek mennyire igazak, mert az, hogy elfogadsz-e dolgokat, vagy nem fogadsz el dolgokat, esetleg az, hogy nem is tudsz elfogadni, nagyon lényeges kérdés, amelynek a megválaszolása áttörést hoz és ezekről pedig neked is tudnod kell.

A cikket írta:

K. Ronyka

www.kegyelemkucko.hu

www.ronykakonyvei.hu

 

Hezitálás

Hezitálás

 

Megtörtént már veled is, hogy a szíveden volt egy álom, egy vízió és nem mertél belekezdeni, mert nem voltál benne biztos, hogy az Úrtól van-e vagy csupán saját elképzelés? Gyakran bizony így vagyunk ezzel. Azt tapasztaltam, hogy hónapok, akár évek is eltelhetnek, mire végre lépünk, de sajnos az is gyakran előfordul, hogy soha nem tesszük meg az első lépést. Ezt a problémát pedig nemcsak magamon látom, de sok más hívőn is.

Nemcsak az elhívással van ez így. Sokszor kérünk dolgokat az Úrtól és várunk a csodára akár hosszú éveken keresztül, és nem történik semmi. Hogyan is történhetne, hiszen egy bibliai kulcs alapelv, amelyet figyelmen kívül hagyunk. De akkor mi a megoldás?

Az elmúlt néhány hétben pihenést írt elő nekem az Úr, hogy megtaláljam önmagamat, mert nagyon kiégtem. A pihenési időszak alatt önképzéssel foglalkoztam, kutattam a válaszokat, de legfőképpen azt vizsgálta meg: Hogyan tudom eldönteni, hogy a szívemen lévő vágy tényleg az Úrtól van-e? Több prédikátort, tanítót is meghallgattam a Youtube-on, és több cikket is elolvastam a témában. Döbbenetes volt felismerni, a megrekedtségünknek saját magunk vagyunk az okai.

Nagyon sokan, én is beleestem ebbe a hibába, arra várunk, hogy az Úr füttyentsen, hogy most indulj el, hogy szembe jöjjenek a lehetőségek, amikbe belekapaszkodva el tudsz indulni az úton. Kérdeztem az Urat, hogy akkor most alapítvány, vagy nem alapítvány, én találtam-e ki ezeket a programokat, hogy a saját karrieremet építsem, vagy tőle van az egész? Érdekes módon soha nem kaptam meg konkrétan azt a választ, hogy kezdd el az alapítványt, helyette mindig azt kaptam, hogy lépj ki hitben és a szíved vágyát teljesítsd be, legyen egy víziód, stb.

Nagyon sokszor találkoztam már megrekedt hívőkkel. Úgy érezték, hogy van egy elhívásuk, de soha nem cselekedtek, mindig arra vártak, hogy majd az Úr ajtót nyit, de valahogy nem nyílik ki az az ajtó. Miért van ez? Most viszont megértettem.

 

Jakab 2:17

„Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

 

David Diga Hernandez üzenetét hallgatva értettem meg igazán. Azt mondta az egyik üzenetében, hogy az Úr, amikor egy ajándékot ad neked, soha nem ad hozzá konkrét instrukciót. Nézzük meg kicsit bővebben ezt a kijelentést.

Érdekes visszagondolnom az egyik cikkemre. Pár évvel ezelőtt írtam egy cikket a sáfárságról, de nem anyagi tekintetben, hanem az ajándékok tekintetében. Most értettem meg igazán ezt a cikket egy másik oldaláról. Amikor az Úrtól kapsz egy vagy több ajándékot, akkor neked azzal sáfárkodnod kell, vagyis használnod kell azokat. Mint ahogyan a Máté 25. rész példázatában is van, nem mondta meg nekik, hogy mit csináljanak a talentummal, csak oda adta nekik, és ők döntötték el, hogy befektetik-e vagy sem, az egyik pedig ugye elásta. Amikor befekteted az ajándékodat, vagyis használod, akkor az Úr újabb ajándékokat ad hozzá. Ha nem használod, akkor nem ad több ajándékot, mert Ő a hasznot nézi.

A hit, cselekedek nélkül halott. Neked kell kilépni hitben, neked kell elkezdeni cselekedni, ha van egy vágy a szívedben, akkor el kell indulnod valamerre és majd az Úr korrigál útközben. Az, hogy tényleg biblikus-e a vágy a szívedben, vagy csak a saját egód, saját karriervágyad diktálja-e a tempót, azt könnyen eldöntheted. Meg kell vizsgálni, hogy mennyire bibliai az, amit szeretnél, vagyis összhangban van-e az Igével. Én is ezért rekedtem meg, mert nem tudtam, hogy csak saját karriervágy-e vagy sem. De teljesen biblikus minden, amit meg szeretnék valósítani, bibliai alapokra épül, az embereknek is segít, erősíti az emberek hitét és Istennel való kapcsolatát.

Az Úr szabad akaratot adott és azt várja tőled, hogy jó sáfára legyél annak, amit adott. Tehát, ha van egy ajándékod, akkor az Úr a legtöbbször nem mondja meg konkrétan, hogyan használd azt az ajándékot, azt várja el tőled, hogy kezdd el használni és majd ha kiléptél hitben és használod, akkor fognak nyílni az ajtók, hogy merre is menj tulajdonképpen.

Így volt ez velem is. Évek óta a szívemen van néhány program megvalósítása, és mindig falakba ütköztem. Gyülekezetekben próbáltam meg szabad utat kapni hozzájuk, de zárt kapukra leltem. Mert nem gyülekezetekben kell megvalósítanom, hanem gyülekezeten kívül, mindegy felekezetközi programként. Vártam az Urat, hogy ajtót nyisson, de nem nyílt az ajtó, ezért nem is léptem. De ezzel éveket veszítettem el. Most pedig, amikor megvizsgáltam és elhatároztam, hogy kilépek hitben, rengeteg üzenetet küldött elém az Úr, ami mind az elhívásról szól, hogy nem győzöm meghallgatni őket.

Igen, a kudarcok is benne vannak a pakliban. Sokszor elindulsz és kudarc lesz belőle, mert nem a megfelelő irányba indultál el. De az Úr vezeti a lépteidet és ráterel arra az Útra, amely már működni fog. Sokszor ezek a kudarcok azért vannak, hogy felnőj a feladathoz. A kudarcokból ugyanis sokat tanulunk, miközben fejlődünk és erősödik a hitünk.

Egy másik példát is fel tudok hozni a saját életemből. Nagyon szeretem a jelnyelvet, már iskolás koromban megvolt a vágy a szívemben, meg akartam tanulni. Az volt az elképzelésem, hogy a gyülekezetben fogok tolmácsolni, de nem jött egy siket sem. Amikor pedig megpróbáltam megkérni a gyülekezet vezetőit, hogy legalább a gyülekezeti oldalra tegyél fel a jeltolmácsolás lehetőségét, hogy jöjjenek a siketek, zárt ajtókra leltem. Azt a választ kaptam, hogy eddig nem volt rá igény.

Amikor pedig úgy döntöttem, hogy kilépek hitben és elkészítettem az első, de igen amatőr jelnyelven készült videófelvételt, pár napra rá kinyílt egy ajtó és felkértek, hogy tolmácsoljak egy felekezetközi konferencián. Én túlságosan kicsibe, csak egy gyülekezetben gondolkodtam, de az Úr más utat szánt. Zárójelben megjegyzem, az volt a szívem egyik vágya, hogy ilyen nagy konferenciákon tolmácsolhassak. De nekem kellett az első lépést megtennem, azzal a teljesen amatőr videóval. Ahhoz pedig, hogy beálljak a videó elé, ahhoz a komfortzónámból nagyon ki kellett lépnem.

Megteheted, hogy továbbra is hezitálsz, megteheted, hogy még mindig vársz arra, hogy majd az Úr ajtót nyit, de ha nem kezded el használni az ajándékaidat, ha nem lépsz ki hitben, akkor lehet, hogy soha nem fog kinyílni az az ajtó. Indulj hát el most, kezdd el használni az ajándékaidat! Lehet, hogy egy-két kudarc is becsúszik, de a kudarcainkból mindig tanulunk, ha mást nem, azt, hogyan nem lehet megcsinálni. Ne hezitálj, mert a hezitálásoddal hihetetlen dolgokról és élményekről maradsz le!

A cikket írta:

Ronyka

www.kegyelemkucko.hu

www.ronykakonyvei.hu